A Csepp-Csepel Olaszországban, Cupellóban járt

Kedves Egykori Tanítóm, Eta néni!

A Csepp-Csepel 2012.júl.16.-23.-ig tartó vendégszereplése Olaszországban!

Talán emlékszel, hogy tavaly nyáron az erzsébeti Lázár Iskolával közösen olasz kórust és tánccsoportot láttunk vendégül. Tartalmas programot szerveztünk! Műsorukat a Mesterségek Ünnepén sokan megtapsolták, de Isaszeg lakosai is örömüket lelték vidám műsorukban Szent István államalapítónk ünnepén. Augusztus 20. Este a csepelieket szórakoztatták színvonalas műsorukkal. Júliusban viszonozták vendéglátásunkat Cupellóban, ahol mi is iskolában, tantermekben aludtunk, ebédlőjében étkeztünk 45-en, de a Csepp-Csepelt kísérő 10 felnőttet, s a Harmónia Kórust kísérő 7 felnőttet is meghívta az énekkar vezetője Rokkó a nyitó és záró barátsági estre. Az ő közösségük ereje is megmutatkozott! A tagság főleg nyugdíjasokból áll, de énekelnek fiatalok és gyermekek is a kórusban. Mindenki megtalálta a módját, mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy a mi fogadásunk jól sikerüljön. A kórus vezetője köszöntőjében emlékeztetett, hogy Cupelló egy kis város, nem olyan nagy és nevezetességekben sem olyan gazdag, mint Budapest. Az ő „ütőkártyájuk” a tenger, melynek hűsítő hatását, és partján a forró homokot naponta megtapasztaltuk, amíg az időjárás kegyes volt. Persze koncentráltunk a feladatunkra: szakítottunk időt próbára is, mielőtt vonultunk /viseletben, magyar zászlóval és Csepel Zászlóval a kezünkben a 40 fokos hőségben/ a Polgármesteri Hivatalba, hogy ízelítőt adjunk a műsorunkból egymásnak és a hivatal elöljáróságainak. A polgármester azzal zárta köszöntőjét, hogy sok dolga miatt neki mennie kell, de az alpolgármester marad! Elővonultak a sárközi viseletbe öltözött gyermekek megszólalt a zene, megkezdődött a tánc, s a polgármester úr maradt. Nemcsak a néptánc műsort, de a kórus műsorát is megnézte, s a műsor végén hálás köszönetet mondott. Méltatta a gyermekek művészi teljesítményét, filozofált azon, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben hogy születhetnek ilyen értékek, beszélt a közösség erejéről, s biztosított bennünket arról, hogy ez a helyes és számukra is követendő út: közösségben, értékek mentén, nemes célokat kitűzve és elérve nevelni a gyermekeket. A búcsúzás reggelén ajándékkal köszönte: ”Ez az ajándék megközelítőleg sem olyan értékes, mint amilyen értéket városunk kapott Önöktől.” A Fesztivál napján a helyszínen sokan megnézték 20-20 perces műsorunkat, melyet a helyi TV is közvetített. s melynek óriási sikere volt. Az előadás előtt Cupelló főutcáján végig vonultunk egyre híresebb kalocsai viseletben, kicsalva az embereket a házaik elé, a teraszaikra vagy egészen a térig! Talán kissé zavarban is voltak a zászlónk láttán, hiszen az ő lobogójuk is a piros-fehér-zöld ből áll. Sajnos a teljes műsorunkat nem tudtuk itt bemutatni, mivel a műsorközlő kitöltötte az utolsónak szánt, legújabb koreográfiánk idejét…, így nem maradt volna idő a többiek bemutatkozására! Az izgalom vagy a nagy meleg lehetett az oka, hogy gyermekeink a késő esti órákban sem voltak álmosak, pedig minden reggel 8 órakor már mentünk reggelizni, majd indultunk Itália valamely nevezetességét megtekinteni. Rómára is szántunk egy napot: Igaz utaztunk 3,5 órát oda, 4-et vissza, de a sétával töltött hat óra elegendőnek bizonyult arra, hogy valamennyiünkben felébredjen a vágy: Ide vissza kell jönni! Az utolsó előtti napon esősre fordult az időjárás! Tengerpart helyett a tornaterembe mentünk, ahol „partizánnal” melegítve Ica néni zsinórlabda bajnokságot szervezett. A győztes csapat a szülők játszhatott. Úgy belejöttek a játékot eleinte nem is ismerő gyermekek, hogy a szülők csapata különböző „válogatottakkal” kellett mérkőzzön! Nem volt egyszerű a gyermekeket ebédhez ültetni… Délután bekövetkezett a várva várt vásárlás! Ugyanis eddig csak idefelé jövet San Marinóban volt lehetőség ajándékot vásárolni, s a mi gyerekeink gondoltak az otthon maradt családtagokra! Ezen az estén az iskolába szorultunk. Ott mutattuk be a lemaradt műsorszámainkat a kórustagok családjainak, ismerőseinek, akik a sárközi táncházba, melyet Újvári Juli és Szommer Krisztián a Kis-Csepel szólistái irányítottak, szívesen beálltak! A záró estre is ezen a helyszínen került sor: a sült malac lakoma mellé élő zénét szolgáltattak a kórus tagjai a Harmónia kórus vezetőivel együtt: Ismerős olasz dalok hangzottak el, melyekre jókedvűen táncolt idős, fiatal és gyermek! A zene és a tánc nyelve közös, és íme, a korosztályok közötti ellentéteket is elsimítja!

Aug.16.-23. között a grúz kultúrát, szokásokat szeretnénk megismerni a grúz tánccsoport fiataljaival közös tevékenységekben!

Bp.2012.07.27.

Kreiszné dr Paál Sára a több, mint 30 éves Csepp-Csepel Együttes vezetője

Gála

Gyermeknap - Csepel

Hajrá Magyarország, hajrá Csepel

Hajrá Magyarország hajrá Csepel!

       Történelmi pillanat: A törökországi Kónyában megrendezett 34. TRT Fesztiválra –a MALÉV csődje előtt- valószínűleg mi vásároltunk utolsónak repülőjegyet, a tizenegyediket…

Szerencsénkre az Egressy Béni Zeneiskola szolidaritási koncertet rendezett a Csepp-Csepel javára, így újra meg tudtuk vásárolni a repülőjegyeket, immár a Török Légitársaságnál, s nem kis izgalommal utaztunk –legtöbben először repülőn- Isztambulba 2012.ápr. 15.-én délelőtt.

Harangozó Krisztina Kalocsai koreográfiáját két éve gyúrjuk, a motívumokat tanultuk a tánctáborban 2010. Nyarán Hudákné Farkas Sárától és Kalmár Sándortól, mégis a három percre rövidített változatot febr.tól, szinte minden vasárnap két órát gyakoroltuk. Hajszál pontosan ennyi időt táncolhat mind a 42 ország az élő intervíziós közvetítésben!

Bár együttesünk ötödik alkalommal kapott meghívást, sok újdonsággal találkoztunk: pl. az országok egy része szombaton, másik fele vasárnap mutatta be műsorát: Mi egy műsorba kerültünk Albániával, Azerbaijannal, Kínával,  Finnországgal, a grúzokkal, a spanyolokkal, a a kazakokkal, Kenyával,  Egyiptommal, Nigériával, az oroszokkal és Venezuelával.  23.-án, az állami ünnepen, minden együttes 50 másodpercben mutatkozhatott be. A Gála Fináléján hatalmas kerengő dervis szoknya ereszkedett le a magasból, melyet fehérbe öltözött török táncosok forgattak.

A kerengő dervisek, itt Kónyában, az iszlám bölcsőjében élnek kolostorukban, melyet megnézhettünk. Szertartásukat ezen Kulturális Központ amfiteátrumában megtekinthettük! S másnap mi próbáltunk ugyanott!

S a résztvevő országok közül, a nézőkkel zsúfolt arénába elsőnek szólított bennünket a rendező, köszönhetően a kézzel hímzett kalocsai mellénybe és köténybe öltözött, fityulával és pártával ékesített lányainknak Végül minden táncos a porondra futott, s kezdetét vette az Euróvíziós Fesztiválra bejutott énekesük koncertje az ötszáz különböző nemzetiségű, viseletbe öltözött gyermek karéjában!

Atatürk, a nagy „rendszerváltó” gondolatai nyomán, mely szerint, ha gyermekkorban megismerik egymást a különböző nemzetek, elkerülhető a háború, megvalósulhat a békés egymás mellett élés, valósult meg a Fesztivál! Ezért rendezett partyt a kónyai kormányzó rezidenciája kertjében, a polgármester a japán kertben, ezért ment minden ország busza a nem túl távoli magas hegyre, ahol egy tengerszem melletti szabadidő parkban játszottak a gyerekek a kiosztott röplabdákkal, beszélgettek egymással a 42 nyelvű szótár segítségével, melyet a TRT hátizsákban találtak. Hátizsákot nemcsak a vendégek, de minden török vendéglátó gyermek kapott.  Az elég kopár hegytetőn minden ország ültetett fát, s minden gyermeknek jutott ásó, hogy a köves, már előkészített gödörbe betegye a fát, s betemesse az odakészített földdel!

A parádé, melyet sok tízezer ember megtisztelt s a megnyitó ünnepség megalapozta a Fesztivál jó hangulatát! A résztvevők számára rendezett koncert, a légi bemutató, mely az orkán miatt meghiúsult, a főpróba a Kulturális Központban, melyet „Gyermek paradicsommá” alakítottak a Fesztivál idejére, a Sport Stadionban rendezett ünnepség, szóval az egész szervezés szem előtt tartotta, hogy a résztvevő gyermekek és felnőttek megismerhessék egymást!

            Jó volt magyarnak lenni! Újongott a közönség, amikor színre léptünk, amikor a táblánkról leolvasták, hogy magaristan, integettek az emberek, amikor a buszunk oldalán a magyar zászlót fölfedezték, vagy mikor vásárlás közben derült ki, hogy Attila népei vagyunk.

De jó volt magyarnak lenni, amikor a finn kolléga dicsérte Budapestet, vagy amikor a litván ifjútánc tanár néniről derült ki, hogy a magyar néptáncról írja a szakdolgozatát, vagy amikor török kísérő pólóján olvastuk, hogy Magyarország, s megtudtuk, hogy Bp. a kedvenc városa, vagy amikor a koszovói csoport világjárta kísérője mondta, hogy neki legjobban a világon Budapest város tetszik, s a magyar embereket szereti, tiszteli leginkább!

A grúz együttes vezető ugyancsak Budapest szerelmese, s táncosainak is meg szeretné mutatni ezt a gyönyörű várost! Segítünk neki! Augusztusban vendégül látjuk őket!

Magam a török embereket tisztelem nagyon, hogy ennyire szeretik, becsülik a gyermekeket! Sajátjaikat és a külföldieket egyaránt! A családokat, akik mindennel kényeztették a mieinket!

Hogy békések, nyugodtak, toleránsak, vidámak, alkohol fogyasztása nélkül! Hogy a delegációkat Kónyából elröpítette a villám vasút mintegy másfél óra alatt Ankarába, ahol minden méltóság: államfő, miniszterelnök, TRT elnöke, Parlament elnöke fogadással, ajándékokkal tisztelte meg a delegációk tagjait!

A török fogadó gyermekeket is, nemcsak a külföldieket!

Bp.,2012.05.10.

Dr Paál Sára a Csepp-Csepel együttes vezetője