Íme, internetes játékunk 2. része

Az internetes játékunk következő része az alábbi helyen elérhető! A játék nem más, mint egy puzzle, amelyben egy marokkói csoportképet rejtettünk el! Játszatok, válaszoljatok!

Csepp-Csepel Marokkó puzzle
PS

Varázslatos Marokkó 3. rész: A partik, fogadások - Amikor a delegációk minden tagja vagy csak a képviselőik jártak a hivatalokban

Megérkezésünk után alig foglaltuk el a két ágyas szobáinkat, ebédeltünk, felöltöztünk abba a viseletbe, amelybe szerettünk volna, előkerestük a Csepel és a nemzeti zászlókat, s beszálltunk a buszokba. Tudtuk, hogy felvonulunk a belvárosban, majd a Parlamentben köszöntik a 7. FIFE Fesztivál résztvevőit. De azt nem tudtuk, hogy milyen rengeteg ember kíváncsi erre, hogy 50 fős fúvószenekar áll sorfalat, amikor a Parlamentbe bevonulunk s hogy ott a királyné, a Fesztivál alapítója köszönti és ajándékozza meg az együtteseket. Mi csipkét adtunk emlékbe! A parlament falai, mennyezete, mintha csipkével lenne bevonva! A kormányzóhoz, a „megyei” polgármesterhez és a főváros főpolgármesteréhez három fős delegációk voltak hivatalosak! A kormányhivatalban állami ünnepségen is részt vehettünk a hatalmas, díszes teremben, ahol az államférfiak öltönyben, nyakkendőben állva, ülve a helyi vendégek szemet kápráztató valódi selyem viseletükben, a delegációk ugyancsak változatos viseletekben hallgatták végig a beszédeket, énekeket. A süteményeket, üdítőket, koktélokat és gyümölcsöket elsősorban a vendégek számára készítették az ünnepi asztalra. Ezek az államférfiak az előadásokat is megtisztelték! Addig nem is kezdődött el az előadás, amíg el nem foglalta a helyét az a 30-40 elegánsan fölöltözött államférfi, egy-egy hölgy is! Ezzel is demonstrálták, fontos a Fesztivál célkitűzése: a népek barátsága, ami egymás kultúrájának megismerésén alapul. Valamennyien megnéztük a nagy tiszteletben álló V. Mohammed díszes Mauzóleumát. A mecsetbe, ahol a szertartásokat rendezik, nem mehettünk be. A delegációk két tagja –kendőben és a vállat, kart takarva- bevonult a perzsa szőnyegen a szarkofágig, főt hajtott, s a hatalmas emlékkönyvbe beírta a nevét! (Az is lehet, hogy a perzsa szőnyeg marokkói, mert a bazárban rengeteg gyönyörű szőnyeget láttunk…) Emelkedett lélekkel indultunk Magyarország marokkói nagykövete, Perényi János meghívásának eleget tenni! Már látta kétszer az együttesünket, átélte a magyarok nagy sikerét! Második alkalommal, a Nemzeti Színházban! Ez után hívott meg bennünket. Bevonultunk a fogadószint elegánsan berendezett szobájába, s kis elfogódottsággal átadtuk ajándékainkat, köztük a Csepel pólót, kitűzőt, tollat, naptárt. A címerünkben látható ló módot adott a Csepel monda ismertetésére. A követ úr munkatársa a teraszra invitálta a táncoskákat, süteménnyel, üdítővel kedveskedve. A felnőtteknek pedig igazi presszó kávét főzött Mártika! Volt elég pohár is, pedig ember emlékezet óta nem járt Marokkóban, a követségen meg főleg nem, ilyen népes csoport, tudtuk meg a követ úrtól. A kellemes melegben nem lehetett ellenállni a fürdőmedencének! Fürdőruha híján sortban, pólóban, ki, miben- vette birtokba a hűsítő vízzel telt medencét, a sportos Perényi János nagykövet úr legnagyobb örömére, aki megígérte, hogy az utolsó estén is megnézi a műsort és megkeresi az Együttest! PS

Varázslatos Marokkó 2. rész: Hullámok hátán - Amikor a Csepp-Csepel az Atlanti Óceánban fürdőzött

Nem egyszerre érkeztünk a Campusba. Casablancában várták a delegációkat a 20 személyes különbuszok, így a 19 fős Csepp delegáció, és a 12 kísérő hozzátartozó két buszban fért el! Az egyik az autópályán robogott, a másik az Atlanti óceán partján haladt Saléba. Akik ezen a buszon utaztak, figyelhették a végtelen óceán azúr kék színét, a tajtékzó hullámokat, a part menti csodapalotákat és az út másik oldalán hosszan elnyúló nyomortanyákat tányér antennával az omladozó házak tetején, a zöldellő pálmaligeteket, máshol a kiégett tarlót, melyen bárányok, tehenek, bikák, szamarak, lovak legelésztek… Nem nehéz kitalálni, első kívánságunk az óceánparti fürdőzés volt! Mint mindent, ezt a kívánságunkat is örömmel teljesítették: másnap reggeli után beszálltunk valamennyien egy nagyobb buszba, a sofőr vételezte a hűtött ásványvizeket, és indulás! Erről a strandolásról többet nem tudok, mert magam és Nadj Timi, kalocsai viseletben abba a buszba szálltunk, amelyik a kormányzó fogadására szállította a delegációk képviselőit. Csak remélhettük, hogy a szűk hétbe belefér még egy strandolás. A mikor nem voltak kötött programok, magunk dönthettük el, mit szeretnénk csinálni! A csoportunkat kísérő angol tanár néni, Szuki megszervezte, eljött velünk, s a buszok rendelkezésünkre álltak! Mindjárt másnap, és az utolsó előtti napon szakítottunk időt a strandolásra! Harmadik alkalommal már öt méteres hullámokba ugrottak fejest az úszni tudó bátrabbak, mások a bokáig érő –23-24 foknál nem melegebb vízben állva várták, hogy földöntse őket a félelmetesen közelítő hullám. A nedves homokból jelentős várat tudtak építeni a magyar és más nemzetiségű szorgos gyermekkezek. Két életmentő ifjú, mint a filmekben, emelvényről vigyázták a fesztivál fürdőzőit. PS

A 7. Marokkói FIFE Fesztivál bázisa az egyetem campusa 1.rész

A Fesztivál vezetői a harmadik este hívták össze az együttes vezetőket, mit tehetnek még azért, hogy mindenki mindennel elégedett legyen? A lengyel együttes vezető színpadbejárást kért a Nemzeti Színház béli fellépés előtt. Az ukránok vezetője nehezményezte, hogy egész éjjel a nevetgélés, a beszélgetés és zenélés miatt a két ágyas szobákban nem tudnak aludni a gyerekek. Valamennyi együttes vezető egyetértett abban, hogy éjjel kettő után már ne legyen disco! Utolsó estére nem vonatkozott! Igaz a kétfogásos vacsora az esti programok miatt éjfélkor kezdődött. Éjfélre hozták vissza a külön buszok a campus ideiglenes lakóit, akiket a porcelán tányérokkal és kristály poharakkal gyönyörűen megterített 10 fős asztalok várták. Ahogy egy asztalnál 10 fő helyet foglalt, az önkéntes egyetemisták hozták is a levest nagy tálban, s a főételt hatalmas tányéron. Akármilyen gyorsak is voltak, addigra két liter cola vagy egy doboz gyümölcslé már biztosan elfogyott, úgy hogy azt is azonnal kicserélték. Marokkói szokás szerint mindenki kézzel vesz a nagy tálból, a ropogós cipóval mártogatja a szaftot. A tányérok nekünk, európaiaknak, ázsiaiaknak, délamerikaiaknak szóltak… Nem csak a vacsora, az ebéd is hasonlóképpen zajlott: A nagy tálakon először hozták az előételt, ezt a változatos húsétel követte, majd a több, mint 10 gyümölccsel megrakott gyümölcsös tál következett. Mind Marokkóban termett, termesztett, marokkói alapanyagból készített, hagyományos ételeket, melyek igen ízletesek! Hogy tudták 9 órára ismét szépen megteríteni az asztalokat, odakészíteni a bagetteket és croisonokat, megfőzni a teát és kávét, s gusztusos edényekben felkínálni, mintegy 400 embernek, mindig melegen illetve hidegen, és pontos időben? Ahogy a fesztivál igazgatója, az egyetem matematikát tanító professzora mondta: A fesztivál sikeréért dolgozó valamennyi embernek szívügye a Fesztivál célja: ismerjék meg egymást, egymás ősi kultúráját a különböző népek gyermekei, kössenek barátságokat! Ez a záloga a világbékének! Ezért dolgozott fáradhatatlanul, vidáman 40-50 önkéntes, ezért hozta létre az alapítványt a király felesége, melyhez sok gazdag marokkói csatlakozott. A campus térkövekkel kirakott udvara alkalmas volt az ismerkedésre, bulizásra, táncolásra. Aki a siesta időt nem a meleg /bár redőnnyel napsütéstől óvható/ szobában akarta tölteni, az a szőnyegekkel, kerevetekkel barátságossá tett, egyik oldalról nyitott hatalmas sátorban pihenhetett. És azt hogy csinálták, hogy egy nap kétszer, induláskor, mind a 20 buszra egy-egy karton hideg ásványvizet vitt vagy a kísérő vagy a sofőr?