IZMÍR 2010. 4. Rész A gazdag programokról
Hány iskolai tanulmányi kirándulásnak felelt meg a 32. Nemzetközi TRT Gyermek Fesztivál, kérem, döntsék el az olvasók maguk!
Az isztambuli repülő téri forgatagból a külön buszhoz a TV stáb egyik tagja vezette a csoportot. Előtte azonban riportot készítettek néhány gyermekkel, énekeltünk egy népdalt, átvettük a tollat, sapkát, hűtőmágnest, elemlámpát, lufit tartalmazó zacskókat. A „buszos városnézés” átvezetett a Boszporusz hídon. Amíg világos volt, figyeltük a dzsámik monumentális kupoláját, s a karcsú minareteket, a sűrűn beépített domboldalakat, s a változatos, nagy erkélyes emeletes házakat, napkollektorral és víztartályokkal a tetejükön. A sok sávos, autókkal zsúfolt utakon csak lassan jutottunk ki a városból. A lenyugvó nap narancsosan izzó korongja, hol elbújt, hol feltűnt a nem túl távoli hegyek mögött.
23 órakor még csak Laura aludt, kényelembe helyezve magát, amikor vacsorához szálltunk ki egy hatalmas, de hangulatos étteremnél. Vártak bennünket. Azonnal hozták a török kolbászkákat, a sültkrumplit, a sok zöldséget és egy poharas joghurtot. A gyerekek hamar felfedezték az étterem melletti izgalmas játszóteret, így nem siettek vissza a buszba. Amúgy is ráértünk, hiszen az iskolához 8 óra előtt nem érhettünk. Akkorra készítették elő a fogadásunkat.
Másnap reggel már a török fogadó gyermekekkel, anyukákkal, apukákkal, kollégákkal kirándulni indultunk Ephesos felé, a kazak hegyi lovardába, de előtte megnéztük, hogyan készítik a forró kemencében izzó üvegből egy fémpálca segítségével, a híres kék-fehér szerencse szemeket. Ephesos, a világörökség részét képező római kori épület maradványait, könyvtárát és amfiteátrumát idén nem néztük meg közelebbről. A kazak eredeti, idetelepített jurtába, ha levette a cipőjét, minden érdeklődő beléphetett.
Még két egésznapos kirándulást szervezhetett az iskola a TRT buszával. Láthattuk Bergama történeti múzeumában az ókori leleteket, szobrokat, oszlopfőket, műtárgyakat, amfórákat, sírköveket stb. s a hatalmas Törökország különböző területeiről származó viseleteket. Megnéztük a hegyoldalba épített amfiteátrumot, s megmutatták a korabeli földalatti kórház maradványait, amely kórház el volt látva központi fűtéssel és csatornával. A kórházhoz színház is tartozott. Épen megmaradt a márvány színpada, s a nézőtér is: Tizenöt éve a Bergamai Nemzetközi Gyermek Fesztiválon a Csepp-Csepel adott itt műsort. Vezet itt római kori kövesút is.
Hosszabban utaztunk Cesmébe, a tenger parti üdülővárosba. A leggazdagabbak itt vásárolnak üdülőt, a szörfösök ide járnak a világ minden pontjáról versenyre. Minket azonban a méter vastag kőfalakkal épített, jellegzetes házakból álló városka fogott meg. Őrzőbástyáin túl, hatalmas mesebeli vára is épen maradt. Csak a leglelkesebbek mászták meg a legfelső lépcsőket, hiszen a tengerre, s a városkára lentebbről is gyönyörű kilátás nyílott. A korabeli ágyúkat nagy szakértelemmel vizsgálgatták a fiúk. Pálmafákkal szegélyezett utcákon sétáltunk le a homokos tengerpartra. Amír, a 22 éves féltő „atyánk”, TRT kísérőnk ellenezte a fürdést. Így csak a lábfejünket áztattuk a 18 foknál biztosan nem hidegebb vízben. Két magyar, két török gyermek azért akadt, akik „véletlenül” beleestek a vízbe. Csak nekik nem volt melegük, míg a buszhoz visszasétáltunk.
Imádkozó férfiakat a Konak téri mecsetben láttunk, ahol megcsodáltuk belülről is a mecset szőnyegeit, falainak, boltozatának színekben gazdag, ékes mintázatát. Láttuk, hol van a helyük a nőknek, akiket ma már kendő nélkül is beengednek. Vendéglátóink nagy többsége muszlin vallású. Az angol tanár nénik gyermekeinek ellátása ezen a héten a férjek és apukák önálló feladata volt.
Közülük kettőnek maradt energiája vacsorát készíteni a kísérő felnőtteknek az esti ünnepi koncert előtt, illetve az intervíziós adás főpróbájának estéjén. Így láttunk egy óvárosi háromszintes otthont, s egy modern házban található hatodik emeletit. Mindkettőből látni lehetett a világoskék, végtelen tengert. De, ami lenyűgözött, az nem az igényes, barátságos berendezés volt, hanem a szeretetteljes vendéglátás. Eljöttek a tanár nénik férjei, az igazgató úr felesége, az az angol tanár néni, aki az idén, kicsi gyermeke miatt, nem tudott velünk foglalkozni, az SZMK tavalyi elnöke, aki a farmjukon készült oliva olajjal és szappannal kedveskedett.
Az április 23. Élő TV adás napján, melyet a sportarénájukban rendeztek meg, táblák jelezték a közreműködő együttesek helyét. Mellettünk Belarus, Palestine, Horvát, Venezuela, Japán, Kosovo, Puerto Rico, fölöttünk Niger, Slovenia, Macedonia, Liberia, Oroszo., India, Marocco, előttünk Thailand, Vietnam, Cyprus, Senegal viseletbe öltözött táncosai várták izgalommal, mikor következik az ő három perces produkciójuk, melybe annyi munka és „szív” lett beleinvesztálva. Itt, a Sport Arénában volt igazán szükség a 42 nyelvű szótárra! Az előző napi hosszú próba alatt öröm volt nézni, ahogy a különböző bőrszínű, szemvágású gyermekek ismerkednek, barátkoznak. Az Intervíziós élő adáson tapssal jutalmazták egymás produkcióit a lelkes török közönséggel egyetértésben.
