A 7. Marokkói FIFE Fesztivál bázisa az egyetem campusa 1.rész

A Fesztivál vezetői a harmadik este hívták össze az együttes vezetőket, mit tehetnek még azért, hogy mindenki mindennel elégedett legyen? A lengyel együttes vezető színpadbejárást kért a Nemzeti Színház béli fellépés előtt. Az ukránok vezetője nehezményezte, hogy egész éjjel a nevetgélés, a beszélgetés és zenélés miatt a két ágyas szobákban nem tudnak aludni a gyerekek. Valamennyi együttes vezető egyetértett abban, hogy éjjel kettő után már ne legyen disco! Utolsó estére nem vonatkozott! Igaz a kétfogásos vacsora az esti programok miatt éjfélkor kezdődött. Éjfélre hozták vissza a külön buszok a campus ideiglenes lakóit, akiket a porcelán tányérokkal és kristály poharakkal gyönyörűen megterített 10 fős asztalok várták. Ahogy egy asztalnál 10 fő helyet foglalt, az önkéntes egyetemisták hozták is a levest nagy tálban, s a főételt hatalmas tányéron. Akármilyen gyorsak is voltak, addigra két liter cola vagy egy doboz gyümölcslé már biztosan elfogyott, úgy hogy azt is azonnal kicserélték. Marokkói szokás szerint mindenki kézzel vesz a nagy tálból, a ropogós cipóval mártogatja a szaftot. A tányérok nekünk, európaiaknak, ázsiaiaknak, délamerikaiaknak szóltak… Nem csak a vacsora, az ebéd is hasonlóképpen zajlott: A nagy tálakon először hozták az előételt, ezt a változatos húsétel követte, majd a több, mint 10 gyümölccsel megrakott gyümölcsös tál következett. Mind Marokkóban termett, termesztett, marokkói alapanyagból készített, hagyományos ételeket, melyek igen ízletesek! Hogy tudták 9 órára ismét szépen megteríteni az asztalokat, odakészíteni a bagetteket és croisonokat, megfőzni a teát és kávét, s gusztusos edényekben felkínálni, mintegy 400 embernek, mindig melegen illetve hidegen, és pontos időben? Ahogy a fesztivál igazgatója, az egyetem matematikát tanító professzora mondta: A fesztivál sikeréért dolgozó valamennyi embernek szívügye a Fesztivál célja: ismerjék meg egymást, egymás ősi kultúráját a különböző népek gyermekei, kössenek barátságokat! Ez a záloga a világbékének! Ezért dolgozott fáradhatatlanul, vidáman 40-50 önkéntes, ezért hozta létre az alapítványt a király felesége, melyhez sok gazdag marokkói csatlakozott. A campus térkövekkel kirakott udvara alkalmas volt az ismerkedésre, bulizásra, táncolásra. Aki a siesta időt nem a meleg /bár redőnnyel napsütéstől óvható/ szobában akarta tölteni, az a szőnyegekkel, kerevetekkel barátságossá tett, egyik oldalról nyitott hatalmas sátorban pihenhetett. És azt hogy csinálták, hogy egy nap kétszer, induláskor, mind a 20 buszra egy-egy karton hideg ásványvizet vitt vagy a kísérő vagy a sofőr?