A Csepp-Csepel delegáció a 2015. évi
FIFE Fesztiválon
Mi már sokat hallottunk a menekülni kényszerülő
szírekről, hiszen 2014.-ben Gaziantepben rendezte a TRT a Nemzetközi
Gyermektánc Fesztiválját. Ez a város nem esik messze a szír határtól!
2015.áprilisában, ugyanezen a
Fesztiválon Antalyában szóba sem kerültek a vándorlók. Júl.21.-én, amikor a Török
Légitársaság kényelmes repülőjén Isztambulba vettük az irányt Casablanka felé
nem tudtuk még elképzelni ezt az újkori népvándorlást!
Mind
Törökországban, mind Marokkóban nyugodt, barátságos, vidám, készséges,
elégedett emberekkel találkoztunk!
Sáléban nagy
örömmel fogadtak bennünket a két évvel ezelőtt szerzett barátaink!
22.-én, a
Campus kollégiumának udvarán leszálltunk a légkondicionált buszról, mellyel a
repülő térről hoztak:Régi barátként öleléssel üdvözöltük egymást Badrral és
Szukival, delegációnk kísérőivel, a Fesztivál igazgatójával és rendezőivel, és
nem utolsó sorban Alival, aki a Fesztivál egész ideje alatt a rendelkezésünkre
álló buszt vezette és nagyon figyelt, ne hogy bármiben is hiányt szenvedjünk!
23.-án,
reggeli után, alig vártuk, hogy induljunk az Óceánhoz! De előbb be kellett mutassuk
a hozott koreográfiákat a rendezőknek! Az előadást a TV is közvetítette, ezért
le kellett rövidítsük a rábaközit!
A homokos
part, ahová bennünket kísértek, a királyi rezidencia mellett volt. S bár még
két alkalommal élveztük ezen a helyen a hatalmas hullámokat, és a kellemes
napsütést, a királyi család tagjait nem pillantottuk meg!
Viszont
25.-én, amikor is a Fesztivál összes résztvevője –viseletbe öltözve- beült a
Parlament soraiba, a Parlament elnöke, a királynő beszélt hozzánk, vele
cseréltük ki ajándékainkat. Jártunk a királyi palota udvarán is, de bizony a
királynak csak a képét láthattuk a Főpolgármesteri Hivatalban és a Kormányzónál
is!
A
Főpolgármesteri fogadáson csak Erdély Eszter és Dobos Zalán járt a Parádé után:
Rabat főutcáin haladva a sorban táncoltunk és énekeltünk, miközben két oldalról
zúgott a taps!
A csadorba
öltözött ifjabb és idősebb hölgyek táblagéppel fotóztak, videóztak. Tudták,
hogy mi a magyarok vagyunk, hiszen élen a magyar és Csepel zászlót vitték
zászlósaink.
Máskor
jártunk a medinában, meglátogattuk a Mauzóleumot, s a kertében az
oszloperdőt, abban a „halott”
városrészben, melyet nagyon régen földrengés súlytott, a romokon mostanában
sok-sok gólya talál nyugalmat. A látni valókról Hantos Lili közölt ismereteket
nagyon fölkészülten.
Ellátogattunk
a Magyar Nagykövetség gyönyörű épületébe, kertjébe! Az úszómedencéjében pedig
hatalmasat játszottunk! A nagykövet úrnak elvittük Csepel ereklyéit, ő pedig
beszélt ottani munkájáról.
A bazári
forgatag ismét különleges élményt nyújtott. Az utcácskák üzletecskéiben és
előtte rengeteg mindenféle áru! A keresztutcácskák apró műhelyeiben pedig
készítik a bőrárut, a cipőket, szövik az anyagokat, varrják a ruhákat,
csinálják a mindenféle kézműves terméket! Mindez bejárhatatlan területen!
Félelemre
nem láttunk okot!
Három este a
Fesztiválon résztvevő 24 együttes műsort adott, különböző helyszíneken, és
mindig hatalmas, érdeklődő tömeg előtt. Az előadások 9,30 előtt nem kezdődtek,
így a vacsorára és a fekvésre szokatlanul késői órában került sor!
Valamennyiünket,
a 24 delegáció tagot, akik a Fesztivál vendégei voltak, és a 16 kísérő szülőt a
szó szoros értelmében fűtötte a lelkesedés! A kevés alvás ellenére minden
programban lelkesen vettünk részt! Azt is tudtuk, hogy Magyarországot, Csepelt
képviseljük.
Ja! És mennyi idő alatt hevertük ki a
Fesztivál fáradalmait?...
Az élményekről szept. 26.-án ebéd, vetítés és
vetélkedő keretében beszélgetünk.
