A Csepeli Kistáncosok szülei, a Csepeli Munkásotthon dolgozói, az OMISA vezetője, az alpolgármester úr, és az erzsébeti Lázár Iskola karvezetője irányításával az ottani szülők tartalmas hetet szerveztek és bonyolítottak az olasz cupellói kórus, az ahhoz közeli városból érkezett felnőtt tánccsoport, az OSTRAVICKA ifjúsági tánccsoport, a Csepp-Csepel és a Kis-Csepel gyermekei részére!
Aug.17.-én délután az Ostravickát a Csepeli Munkásotthonban fogadta üdítővel, süteménnyel, jó szóval Nagy József igazgató úr, aki megmutatta a vendégeknek a gyönyörű színháztermet. A fiatalok betekintettek a próbateremben folyó munkába, a felnőttekkel a programot egyeztettük. Ezt követően indult a buszuk az Ifjúsági Táborba.
Az olasz kórus és tánccsoport a Lázár iskola nyolc személyes, hálóvá alakított termeibe szállásolta be magát. Délelőtt még izgultam, vajon hoznak-e elég párnát és ágyneműt a lázáros ill. a kistáncos szülők? 55-öt biztos hoztak, de csak 45 kellett. A vendégek 18 órakor már indultak is a táborba az ismerkedési estre.
Az érdeklődés: a zene és a néptánc közös volt, a korosztály különböző! De a bográcsgulyást és a különböző ízesítésű palacsintát – melyet a jelenlévő száz-százhúsz főre – gyermekcsoportjaink szülei készítettek, mindenki szerette! Megérte megszerezni a fát, melyet az apukák felaprítottak, megtisztítani a sok zöldséget, - ami ugyancsak szülői felajánlásból származott -, beszerezni és felaprítani a gulyásba való húst stb. És az anyukákból és nagyikból álló főzőbrigád épp a megbeszélt időre, 19 órára elkészült! Köszönet illeti az Egyesített Bölcsöde illetékeseit, mert az ő eszközeikre szükség volt a vacsora feltálalásához.
A Botosánka csepeli zenekar moldvai zenéjére Hudákné Farkas Sára tanította a táncot, s a körtáncra, Taba Lajos egykori cseh konzul és felesége /ismét csepeli lakosok/ anyanyelvükön hívták a cseh fiatalokat, Király András Csepel táncos angolul, Magyar Nóri Csepel táncos és Éry Anna olaszul buzdított.
A „kivéreztetett” Ifjúsági Táborban, a gyönyörű Kis Duna parti környezet, a finom magyaros ételek, a köszöntők, a Csepelről szóló vetítés, a várakozással teli hangulat, a közös tánc, az élő zene felmelegítette a szíveket. Jó volt magyarnak, csepelinek lenni, jó volt a Csepeli Kistáncos Közösségéhez tartozni!
Az Államalapítás ünnepi eseményei előtt bemutattuk vendégeinknek gyönyörű fővárosunkat, s bejutottunk a Parlamentbe is! A cseh és olasz csoport mellett a fogadásban résztvevő szülőknek és gyermekeiknek is maradandó élményt szereztünk azzal, hogy Szent István királyunk ünneplése előtt, számukra is megszerveztük a Parlament meglátogatását idegenvezetővel! Megcsodálhattuk államalapítónk koronáját!!!
A közös belvárosi séta után, ugyancsak megéhezve indultak a csoportok ebédelni, a csehek a táborba. Rég volt már a reggeli, amit 3-5 fős szülői csapat állított elő minden nap 8 órára!
Nem volt idő délutáni sziesztára, mivel 16 órakor a Polgármesteri Hivatalban várták a csoportot. Csepel természeti szépségeit, műemlékeit az ajándékba kapott könyvből már ismerték, az alpolgármester úr a jelenről tájékoztatta a csoport tagjait.
Jellemző módon, vacsora előtt vásárolni kívántak a vendégek. Sikerült a Penny
helyett /az az ő városukban is van/, a CBA-ba irányítani őket, remélve, hogy a magyar termékek fölkeltik az érdeklődésüket.
Az olaszokkal és a fogadásban résztvevőkkel a sétahajón találkoztak ismét a cseh vendégeink. Szerencse, hogy a szervezés vége felé nagyobb sétahajót kértünk, mert erre az eseményre mindenki eljött, aki részese volt ennek a programnak! Ötszáznál alig lehettünk kevesebben.
A kivilágított Budapest lenyűgözött mindenkit, ha cseh, ha olasz, ha magyar, egyaránt. De azért jókedvű éneklésre is sor került a fedélzeten!
Ismét büszkeségtől dagadt a magyarok keble!
A Mesterségek Ünnepén a Palota színpadon az Ostravicka és a Csepeli Kistáncosok egymást követve adták elő 30-30 perces műsoraikat nagy közönség előtt, óriási sikerrel.
Műsor előtt nem túl sok idő maradt a kézműves termékek és műhelyek megtekintésére, de azért be tudták szerezni az apró ajándékokat az ifjak, amivel családtagjaiknak kedveskednek majd, ha hazaértek Magyarországról.
Öltözködni, ebédelni ez évben is a Tárnok utcai iskolában kellett. Bizony ott még nem készültek el a felújítással – pallón kellett bemenni az épületbe -, nem úgy, mint a Munkásotthonban! Sokan azt jósolták, hogy nem készül el az aula átalakítása aug. 17.-re! Ott nem lehet majd köszönteni azt a csoportot, akik a 17. CIOFF Fesztiválon Frydek-Mistekben olyan jó körülményeket és programokat szerveztek nekünk és többi résztvevőnek.
De aug.17-én tiszta, világos aulába léptek be nemcsak a mieink, de a cseh együttes 35 tagja is! Köszönjük a Munkásotthon minden dolgozójának, nemcsak az igazgató úrnak!
Nagy Józsefnek külön, a Dömsödre szervezett különleges estét köszönjük! Festői környezetet, kiterjedt halas tavakat ismertünk meg mi magyarok /egy busznyi/, és cseh barátaink.
Az áldomás után hamarosan lehetett a kondérokhoz járulni, ahol vagy halászlét vagy kecskepörköltet mertek a szakácsok a tányérokba! Jó szívvel főzték a pörköltet szabad tűzön, a nagy melegben, hat órán át, hiszen Orosz Lajos és családja vendégei voltunk, aki ugyancsak a Csepel Táncegyüttesben tapasztalta meg a közösség erejét, az együtteshez tartozás büszkeségét, a fellépések – legyen az külföldön vagy itthon- mámorító érzését. Igaz, ennek már húsz-harminc éve! Valószínű, hogy a kenyeres kosarakban már új kenyér lehetett! /Másnap mindkét együttes Arató Felvonuláson és kenyérszentelésen is részt vett/, de az is lehet, hogy nem, csak a szokásos módon ízlett igen nagyon a friss kenyér, csakúgy, mint a kovászos uborka és egyéb házi savanyúság!
A Kultúrház igazgatónője kijött a farmra, mint aki aggódik, hogy 20 órakor nem lehet majd elkezdeni a műsort, mert ez a hely, ilyen vendéglátással túlzottan is marasztal.
Kis - szinte kötelező - késéssel az Ostravicska megkezdte műsorát az igen igényesen megépített, barátságos művelődési ház nagytermében, jelentős számú közönség előtt. Az egy órás műsorukat a mi fél órás műsorunk szakította meg. A mi együtteseink Antal László készítette CD-re táncolt. Milyen dícséretes, hogy erre az alkalomra ismét készített egy jóminőségű hangzó anyagot.
Másfél óra táncból, azt szoktuk mondani, hogy hosszú…A másfél óra most is 90 perc volt, de az érdeklődés, a taps nem hagyott alább! A közönség ismétlést követelt!
A nap tartogatott még egy meglepetést: görögdinnyét ehettek a szereplők minden mennyiségben!
Senki nem sietett…Így 23,30-kor válunk el a Munkásotthonnál azzal, hogy másnap 9,30-kor találkozunk a Rákóczi Kertnél! A kerületi ünnepségen közreműködünk, tehát a jelmezekkel is van még egy kis feladat! És vannak, akik ennél sokkal korábban, hiszen vállalták, hogy 8 órára tálalva a reggeli cseh barátainknak.
Olasz vendégeink programját, a szépséges és romantikus Szentendre meglátogatását, Halla Ilona történelem szakos kolléganő, Éry Anna olasz szakos egyetemi hallgató, Újvári Gyula kolléga, táncos szülő bonyolította!
Király Andris, Magyar Nóri és még két Csepeles pár bemutatta tánctudását kőbányai Szent László Gimnáziumban, ahol műsort adott az olasz énekkar és tánccsoport, valamint a Lázár iskola kórusai!
Ismét jó volt magyarnak lenni!
És milyen boldogító volt augusztus 20., az államalapítás és az új kenyér ünnepe!
A Rákóczi kerti templomnál állított színpadon mutathattuk be fél órás néptánc műsorunkat, élő zenével! A méltán világhírű Gázsa kísért.
S ott ült a közönség soraiban sok régi kedves ismerős, és sok olyan csepeli, aki talán most szerzett tudomást az együttesek létezéséről.
Minden esetre Farkas Sára izgalmas, új koreográfiái ilyen magas tánctudású gyermekekkel, nagy tetszést arattak!
A feladatra vállalkozó anyukák ekkor vették át huszassával a karajszeleteket, hogy estig elkészítsék a rántott szeleteket a hideg csomagokba.
Az esti fellépésnél a Munkásotthonban, ugyanis, célba tudták juttatni.
Cseh vendégeink ezen a napon kirándultak Szentendrére, úgy, hogy délután az isaszegi Arató Felvonulás hangulatát emelték, s táncukkal is szórakoztatták a helyieket 20 percben.
Utána igyekezniük kellett Csepelre.
Olasz együtteseink a Várba mentek. Nem tudtak betelni az ott látottakkal! Fegyelmezetten előadták negyven perces műsorukat, átsétáltak a Lánchídon az Arató Felvonulással, köszöntötték őket is a Bazilikánál. A Bazilika mögött várt a buszuk, a ők is időben értek a Csepeli Munkásotthonhoz.
Másnap azonban vissza akartak menni a Mesterségek Ünnepére! Visegrádot máskor, amikor visszatérnek Magyarországra, megnézik!
Már elkezdődött a Kistáncosok műsora a hagyományos Szent István napi ünnepen, amit az igazgató úr a konferencia teremben szokott minden évben megrendezni, s amire főként a nyugdíjas korosztály szokott eljönni. Ezen az ünnepségen, székhelyünkön, már sokszor és szívesen közreműködtünk az elmúlt harminc évben! Nincs annál jobb érzés, amikor egy-egy régi ismerős megszorítja a kezemet, amikor látom mosolyra derülni az arcokat, vagy amikor a sokat megélt emberek szemébe könnyet csal a pici gyermekek tánca.
Sokat nem táncolhattunk, időt kellett engedni a messziről érkezett vendégeinknek, akik nem túl messziről, Isaszegről illetve a Bazilikától épp időben érkeztek! A 40 percek kevésnek bizonyultak, hiszen a Munkásotthon éttermében feltálalt ízletes vacsora után zenélni és táncolni kezdett előbb a cseh, majd az olasz csoport. Így csak a mieink közül mentek el, nem sokan, megcsodálni a tüzijátékot! A többiek maradtak bulizni!
Nem tudtam, örüljek-e annak, hogy ezt az atrakciót kihagyják, s az emberi kapcsolatokat építik, vagy ne?
Aug. 21.-én reggel belekerültek az úti csomagokba a rántott húsok, s még egy s más, mivel a cseh vendégek Visegrádról haza indultak. /Ugyanis az egyik vezetőnek másnap munkába kellett állnia/
Kolléganőm a Királyi Palota és a Fellegvár kapcsán megismertette őket Magyarország történetével, elragadtatással nézték a festői Dunakanyart, s a bobozás élményével ültek be a fiatalok a buszukba az előttük álló hosszú útra.
Még a reggelinél – megtudtuk, hogy a legjobban a virslit szeretik - elköszöntünk.
Megköszönték a rengeteg szép élményt, az ízletes ételeket, a szülők munkáját, s az együttes sokat tapasztalt vezetője professzionálisnak nevezte a szervezést! Mi meg sajnáltuk, hogy a délutáni csónakázásból, batyus buliból kimaradnak. De azért jó érzéssel töltött el a dicséret: Olyan élményekben gazdag hetet akartunk szerezni nekik, mint amilyenben nekünk volt részünk az ő fesztiváljukon, s ez sikerült!
Az olasz két együttes időben az Ifjúsági Táborba ért a Várból. A korosabb kóristák közül is akadtak, akik beültek lapáttal a kezükben a Vizi Flotta 10 fős csónakjaiba, és Vitányi igazgató úr diktálta tempóban evezve, a vízről csodálhatták a Soroksári Dunaág természeti szépségeit!
Ilyesmiről az ember még az unokáinak is mesél!
Annál jobban esett utána a változatos finomságokat tartalmazó svédasztalról válogatni vacsorát a tányérra!
A Csepp-Csepel és Kis-Csepel szülei ismét kitettek magukért!
Másnap a Lázár Iskolában búcsúzkodtunk olasz vendégeinktől. A Lázáros szülők pörköltet főztek, de az olaszok is készítettek vacsorát: Pasztát, nemzeti eledelüket. S felkínálták régiójuk sajtját, sonka féléit, még gyümölcseiket is.
A hangulatot Király Andris vezette táncház alapozta meg. Táncos anyukáink is jó kedvvel táncoltak moldvait, mígnem előkerültek az olaszok hangszerei, amivel nem tudtunk, de nem is akartunk konkurálni!
Jövő nyáron viszonozzuk látogatásukat. Zenekart, természetesen, viszünk.
Kreiszné dr Paál Sára együttesvezető
