Hajrá Magyarország, hajrá Csepel

Hajrá Magyarország hajrá Csepel!

       Történelmi pillanat: A törökországi Kónyában megrendezett 34. TRT Fesztiválra –a MALÉV csődje előtt- valószínűleg mi vásároltunk utolsónak repülőjegyet, a tizenegyediket…

Szerencsénkre az Egressy Béni Zeneiskola szolidaritási koncertet rendezett a Csepp-Csepel javára, így újra meg tudtuk vásárolni a repülőjegyeket, immár a Török Légitársaságnál, s nem kis izgalommal utaztunk –legtöbben először repülőn- Isztambulba 2012.ápr. 15.-én délelőtt.

Harangozó Krisztina Kalocsai koreográfiáját két éve gyúrjuk, a motívumokat tanultuk a tánctáborban 2010. Nyarán Hudákné Farkas Sárától és Kalmár Sándortól, mégis a három percre rövidített változatot febr.tól, szinte minden vasárnap két órát gyakoroltuk. Hajszál pontosan ennyi időt táncolhat mind a 42 ország az élő intervíziós közvetítésben!

Bár együttesünk ötödik alkalommal kapott meghívást, sok újdonsággal találkoztunk: pl. az országok egy része szombaton, másik fele vasárnap mutatta be műsorát: Mi egy műsorba kerültünk Albániával, Azerbaijannal, Kínával,  Finnországgal, a grúzokkal, a spanyolokkal, a a kazakokkal, Kenyával,  Egyiptommal, Nigériával, az oroszokkal és Venezuelával.  23.-án, az állami ünnepen, minden együttes 50 másodpercben mutatkozhatott be. A Gála Fináléján hatalmas kerengő dervis szoknya ereszkedett le a magasból, melyet fehérbe öltözött török táncosok forgattak.

A kerengő dervisek, itt Kónyában, az iszlám bölcsőjében élnek kolostorukban, melyet megnézhettünk. Szertartásukat ezen Kulturális Központ amfiteátrumában megtekinthettük! S másnap mi próbáltunk ugyanott!

S a résztvevő országok közül, a nézőkkel zsúfolt arénába elsőnek szólított bennünket a rendező, köszönhetően a kézzel hímzett kalocsai mellénybe és köténybe öltözött, fityulával és pártával ékesített lányainknak Végül minden táncos a porondra futott, s kezdetét vette az Euróvíziós Fesztiválra bejutott énekesük koncertje az ötszáz különböző nemzetiségű, viseletbe öltözött gyermek karéjában!

Atatürk, a nagy „rendszerváltó” gondolatai nyomán, mely szerint, ha gyermekkorban megismerik egymást a különböző nemzetek, elkerülhető a háború, megvalósulhat a békés egymás mellett élés, valósult meg a Fesztivál! Ezért rendezett partyt a kónyai kormányzó rezidenciája kertjében, a polgármester a japán kertben, ezért ment minden ország busza a nem túl távoli magas hegyre, ahol egy tengerszem melletti szabadidő parkban játszottak a gyerekek a kiosztott röplabdákkal, beszélgettek egymással a 42 nyelvű szótár segítségével, melyet a TRT hátizsákban találtak. Hátizsákot nemcsak a vendégek, de minden török vendéglátó gyermek kapott.  Az elég kopár hegytetőn minden ország ültetett fát, s minden gyermeknek jutott ásó, hogy a köves, már előkészített gödörbe betegye a fát, s betemesse az odakészített földdel!

A parádé, melyet sok tízezer ember megtisztelt s a megnyitó ünnepség megalapozta a Fesztivál jó hangulatát! A résztvevők számára rendezett koncert, a légi bemutató, mely az orkán miatt meghiúsult, a főpróba a Kulturális Központban, melyet „Gyermek paradicsommá” alakítottak a Fesztivál idejére, a Sport Stadionban rendezett ünnepség, szóval az egész szervezés szem előtt tartotta, hogy a résztvevő gyermekek és felnőttek megismerhessék egymást!

            Jó volt magyarnak lenni! Újongott a közönség, amikor színre léptünk, amikor a táblánkról leolvasták, hogy magaristan, integettek az emberek, amikor a buszunk oldalán a magyar zászlót fölfedezték, vagy mikor vásárlás közben derült ki, hogy Attila népei vagyunk.

De jó volt magyarnak lenni, amikor a finn kolléga dicsérte Budapestet, vagy amikor a litván ifjútánc tanár néniről derült ki, hogy a magyar néptáncról írja a szakdolgozatát, vagy amikor török kísérő pólóján olvastuk, hogy Magyarország, s megtudtuk, hogy Bp. a kedvenc városa, vagy amikor a koszovói csoport világjárta kísérője mondta, hogy neki legjobban a világon Budapest város tetszik, s a magyar embereket szereti, tiszteli leginkább!

A grúz együttes vezető ugyancsak Budapest szerelmese, s táncosainak is meg szeretné mutatni ezt a gyönyörű várost! Segítünk neki! Augusztusban vendégül látjuk őket!

Magam a török embereket tisztelem nagyon, hogy ennyire szeretik, becsülik a gyermekeket! Sajátjaikat és a külföldieket egyaránt! A családokat, akik mindennel kényeztették a mieinket!

Hogy békések, nyugodtak, toleránsak, vidámak, alkohol fogyasztása nélkül! Hogy a delegációkat Kónyából elröpítette a villám vasút mintegy másfél óra alatt Ankarába, ahol minden méltóság: államfő, miniszterelnök, TRT elnöke, Parlament elnöke fogadással, ajándékokkal tisztelte meg a delegációk tagjait!

A török fogadó gyermekeket is, nemcsak a külföldieket!

Bp.,2012.05.10.

Dr Paál Sára a Csepp-Csepel együttes vezetője