Beszámoló a tánctáborról

Júl.2.-án a sok foglalkoztató anyagot, 10 polifont, de még a táncpadlót is betettük a buszba, úgy, hogy a csomagtartó megtelt, a busz nem, mert többen kocsival jöttek!

 

Mindenki megelégedésére töltöttük meg a Hotel földszínti és első emeleti szobáit, míg a nagyok a rönkház szobáiban helyezkedtek el. Erre nem is kellett délutánig várni!
Bepakolás után indultunk is a Partüdülő fövenyes partjára, s a fürdés szabályainak ismeretében beléptünk a tiszta vizű Balatonunk  homokos talajára!

Vacsoráig eszegettük a túrós pogácsát, amit Sári néni készített és élveztük a fürdés örömeit! Tudtuk a továbbiakban úgy sem lesz fürdésre ennyi időnk!

Az elmúlt évekből ismertük a tágas éttermet, s konyhások is örömmel üdvözöltek!

Vacsora után a nádfedeles foglalkoztatóban gyűltünk össze, s alakítottuk meg a kalákákat! Ez évben a legnagyobbak /középiskolások/ tanácsadók lettek. Gazdáknak a legidősebb táncosokat választottuk!

A kalákák nevet választottak! Az esti órát a csatakiáltás és induló megalkotásával töltötték, mivel azt a másnapi tábortűznél kellett előadni!

Ezen az estén rovásírással írta lapocskákra mindenki a nevét, így húztunk „titkos barátot”, akinek majd a kézműves foglalkozáson ajándékot készítenek a gyerekek!

„Aktiviti” stílusban ismerkedtünk a jó barát tulajdonságaival!

júl.3.-án hétfőn megismerkedtünk a napirenddel:

  8 óra előtt tisztálkodás, körletrend

  8 órakor reggeli

  9-11,45-ig tánctanulás kis csoportokban

  11,45-12,45-ig strandolás

  13-      ebéd

   15-ig csendespihenő kézműves foglalkozással

   15-17-ig  tánctanulás

   17-18-ig  strandolás

  18,30-  vacsora

  19,15- esti program

Hétfőn az igen színvonalasra sikerült csatakiáltásokat és indulókat hallgatta meg az elfogulatlan zsűri! Egymás produkcióira is szavaztunk! Így alakultak ki a helyezések, mely alapján mindenki kapott „1-4 tulipánt”

Többen az év során kapott tulipánokat is magukkal hozták!

A tulipánokat érdemes gyűjteni, mert a tábor végén a „Vidámparkban” lehet elkölteni!

Az esti programot szalonnasütés előzte meg! A sülthúsos, hagymás zsíroskenyérből is bőven fogyott!

Júl.4.-én kedden ugyancsak kiscsoportokban tanultuk újra a régebbi koreográfiákat. Délután az új anyagot, a szatmári lépéseket sajátítottuk el.

este két-két kaláka között számháborút rendeztünk, de úgy, hogy előtte a kalákák megkerestek 25-25 db egyforma színű cukrot. A leolvasottak két cukorért újabb számot kaptak, így mindenki hosszabban tudott részt venni a játékban.

 

Sokat szaladgáltunk ugyan, de a  moldvai táncházra maradt erőnk! Meghívtuk a tatabányai öreg táncegyüttest. Már elmúlt 10 óra, mikor véget ért a mulatság.

Júl.5.-én szerdán már a konferencia teremben együtt próbáltunk.

 –Engedve sokak akaratának- megrendeztük a számháború visszavágóját! Most a támadók megtalálták a zászlót! Izgalmas volt!

Takarodóig vizes vetélkedőn szórakoztunk, okosodtunk, s nyertünk tulipánokat!

Júl.6.-án, csüt.-ön ugyancsak folyt a munka. De, ahogy egyre melegedett a levegő és a Balaton vize, úgy rövidült a délutáni próba, hogy több időnk legyen a strandolásra!

Vacsora után a kalákák számára ismét izgalmas játékot szervezett Ica néni. Minden kaláka Balatoni „herkentyűket”gyűjtött /képek békáról, siklóról, pontyról, stb, Hatféléből 10-10-t, ezután kereshette az állomásokat a kaláka menetlevele szerint. Az állomásokon kapott feladatok megoldásáért kaphatott a kaláka pontot, melynek alapján  a kalákák sorba rendeződtek, s mindenki megkapta a neki járó tulipánt.

 

A felnőttek paprikáskrumplit főztek bográcsban vacsorára, ami a játék végére épp elkészült.

8 óra is elmúlt, mikor megkezdődött a szatmári táncház. Kértük a felnőtteket álljanak be, érezzék milyen nehéz tánccal birkózunk délutánonként!

Júl.7.-én pénteken elkövetkezett a bemutat napja! Délelőtt a felelevenített koreográfiákat szerkesztettük a Kecskemesébe. Délután játszottunk még egy jó vízicsatát a focipálya homokján.

17 órára a legtöbb szülő megérkezett. A bemutatót a titkosbarátok megajándékozásával kezdtük! A gyönyörű gyöngyszövések, fonalból szőtt tartók, dekopázzsal díszített üvegek sok örömet okoztak!

A „titkosbarátok” egymásra is gondolva táncolták a Kecskemesét, mesélték lengyelül a kecskéit kereső oláh lány viszontagságait!

A bemutató után többen eltávoztak, hazamentek, hogy készüljenek Erdélybe a tánctáborba a Kis-Csepellel!

A maradóknak különféle játékokat, majd esti fürdőzést rendeztünk.

8.-án, szombat délelőtt tartottuk a vidámparkot, benne sok vizes játékkal, melyekre tulipánnal lehetett „befizetni”, s nyerni! A játékok vezetői sebtiben felkészített szülők, pártolók voltak, akiknek szintén örömöt okozott a sok ügyes, lelkes táncoska!

A játékok során még a fagyira félre tett tulipánokat is „beáldozták” néhányan, mások a „licitálással” megszerezhető tárgyakra „spóroltak” !

Minden esetre a következő tanévben is érdemes lesz minél több tulipánt kiérdemelni!

Szombat ebédtől vasárnap ebédig tartott az öntevékeny családi nap, melyet legtöbben strandolásra használtak! Mikor búcsút vettünk ettől a gyönyörű akarattyai  partszakasztól, tűzött a nap!

Megérkezett a vizipisztolyozós videó :)

A tűzugrás elmaradt képei :)

Tűzugrás próba ovisokkal óvó nénik nélkül

Jún. 19.-én az ovis táncot tanítók értékelték a munkát! Az összejövetelt a még használható könyvtárban tartottuk.
Ezt követően az udvaron került sor a "Tűzugrás próbára", melyen az újonnan bekapcsolódni vágyók megtanulhatták a sokadik éve, sok helyen előadott moldvai koreográfia lépéseit, folyamatát!
Az agyonterhelt Cseppek ez alkalommal kapták meg az éves tevékenységről szóló tanusítványt is.

Jún.23.-án az ÁMK-tól indult a menettánc a még mindig lelkes Botosánka együttes muzsikájára!
Közben az Önkormányzat előtt a Városgazda dolgozói megrakták a máglyát,a Városkép megszervezte a hangosítást, s 21 órakor Morovik Attila felolvasta a kiáltványt, a táncosok megszentelték a tüzet, körbetáncolták, majd a fáklyákkal meggyújtották!
A csepeliek apraja és nagyja eltáncolta a moldvai körtáncot, majd párban megkezdődött a tűz átugrása!
Ifjú párok is ugrottak! Reménykedhetünk gyermekáldásban!...
Már elmúlt 22 óra, mikor fájó szívvel abba kellett hagyatni a mulatságot Szent Iván éjjelének kezdetén!
Az összefogással megvalósított eseményt mindenkinek köszönjük!

Volt feladat Pünkösd után is!

   Néhány lelkes ovissal a Csepp-Csepel kiegészülve, Királyerdei Műv.házban megtartottuk az első csepeli Pünkösdi királyné járást! Picike pünkösdi királyné jelöltünk megriadt a feladattól, s bár az ovisok számára varrt viseletet ő is felvette, a koszorú, a fátyol, más ovis fejére került! A rózsaszirom szórók, a baldahin tartók és a zászlósok előkerültek az AMI-s osztályok színpadi próbáiról!
Indultunk, s beköszöntünk a recepciós pultnál, bekopogtunk az irodába, végül fölmentünk a színpadra, s ott is eljátszottuk ezt a kedves szokást!
Ezzel megkezdődött az AMI  Gála, melyben a Tehetséges ovisok -Csepp segítséggel- életükben először színpadra léptek az Új vár, fényes vár c. koreográfia bemutatásával!

 A Budai Vár Savojai teraszán délelőtti majd a délutáni Pünkösdi királyné járáshoz biztonságot adott a Királyerdei! Sok árushoz beköszöntünk, sokaknak kívántuk, hogy "Ekkora legyen a kentek kendere, ekkora legyen!"
Utoljára színpadon emelte fel Gyulai Éva a Pünkösdi királyné fátylát, s nézte meg, hogy édes-e vagy savanyú!? Édes volt!

A nagy feladat, az 50 perces "Kecskemese" előadásban az Ifjúsági csoport, a Kokányok álltak helyt! A "kecskék keresése" közben ők táncoltak el több tájegység táncait, a Naszály zenekar kíséretével!
Sallay Bogi ismét ámulatba ejtette szép hangjával a közönséget!

Szentendrén a Kecskemese helyett két koreográfiát táncoltak el az ifik a Dűvő zenekar kíséretével. A lányok a "hungarikumokkal" telt tájházakba köszöntöttek be, a fiúk ügyességi játékokat játszattak a nagy számú érdeklődőkkel!
Hazafelé a különbuszon nemcsak a rendkívüli élményekről folyt a szó, de bizony néhányan már a fáradságot pihenték!

Nem sokat kellett készüljünk a Bükkzsérci Lovas Napokon előadott "Kecskemesére!"
Jún.16.-án du. elindultunk. Útba ejtettük Tardot, ahol megnéztük az ősrégen sárból és törekből tapasztott, viseletekkel, régi bútorokkal, használati eszközökkel berendezett házikókat. A szíves fogadtatás után megnéztük a hagyományőrző asszonyok kicsi műsorát, /láthattuk volna őket előző héten Szentendrén, de amikor ők műsort adtak, mi Pünkösdi királyné járást végeztük!/
A sülthúsos zsíroskenyér paprikával, paradicsommal, hagymával eleinte soknak tűnt! Végül a kenyér túnt kevésnek! Nem voltunk éhesek, amikor Bükkzsércen elfoglaltuk a Piarista kulcsosház szobájában és galériáján az ágyakat! Különleges élmény volt egy légtérben tartózkodni! A kísérő szülők is meg kellett osszák egymással a szobákat!
Talán ettől lett olyan fergeteges hangulat, ami még a másnapi fellépésen is éreztette hatását!
Délelőtt gyönyörű paripák és gazdáik teljesítményeit csodáltuk a Bükk hegyekkel körül vett fennsíkján! Ebéd után visszamentünk a szálláshelyre, felkészülni az előadásra!
Az időjárás ijesztgetett: Hol kicsit, hol jobban eleredt az eső, de mi elismerésre méltóan helyt álltunk! A közönség is megérdemelt tapssal jutalmazta a majd egy órás műsorunkat, melyet a Naszály zenekar hiba nélkül kísért!
Vasárnap délelőtt ismét bebizonyosodott, hogy aki mer az nyer! Bár az idő borús volt, a legtöbben a strandolást választották Bogácson! És jól érezték magukat!
Az "otthon maradók" a csülkös, virslis paprikás krumplit készítették elő, majd a főszakácsot és néhány kuktát magára hagyva kisebb sétát tett ebben a gondosan karbantartott hegyi községben.
Az ebédre három órakor nem került sor! Viszont a legtöbben lázas rendrakásba kellett kezdjenek, mert bizony a gondnok rávilágított, hogy a kulcsos házban mindent pont olyan rendben kell hagyni, ahogy átvettük!
Mind az 58 "lakónak" jutott feladat!