Varázslatos Marokkó 2. rész: Hullámok hátán - Amikor a Csepp-Csepel az Atlanti Óceánban fürdőzött

Nem egyszerre érkeztünk a Campusba. Casablancában várták a delegációkat a 20 személyes különbuszok, így a 19 fős Csepp delegáció, és a 12 kísérő hozzátartozó két buszban fért el! Az egyik az autópályán robogott, a másik az Atlanti óceán partján haladt Saléba. Akik ezen a buszon utaztak, figyelhették a végtelen óceán azúr kék színét, a tajtékzó hullámokat, a part menti csodapalotákat és az út másik oldalán hosszan elnyúló nyomortanyákat tányér antennával az omladozó házak tetején, a zöldellő pálmaligeteket, máshol a kiégett tarlót, melyen bárányok, tehenek, bikák, szamarak, lovak legelésztek… Nem nehéz kitalálni, első kívánságunk az óceánparti fürdőzés volt! Mint mindent, ezt a kívánságunkat is örömmel teljesítették: másnap reggeli után beszálltunk valamennyien egy nagyobb buszba, a sofőr vételezte a hűtött ásványvizeket, és indulás! Erről a strandolásról többet nem tudok, mert magam és Nadj Timi, kalocsai viseletben abba a buszba szálltunk, amelyik a kormányzó fogadására szállította a delegációk képviselőit. Csak remélhettük, hogy a szűk hétbe belefér még egy strandolás. A mikor nem voltak kötött programok, magunk dönthettük el, mit szeretnénk csinálni! A csoportunkat kísérő angol tanár néni, Szuki megszervezte, eljött velünk, s a buszok rendelkezésünkre álltak! Mindjárt másnap, és az utolsó előtti napon szakítottunk időt a strandolásra! Harmadik alkalommal már öt méteres hullámokba ugrottak fejest az úszni tudó bátrabbak, mások a bokáig érő –23-24 foknál nem melegebb vízben állva várták, hogy földöntse őket a félelmetesen közelítő hullám. A nedves homokból jelentős várat tudtak építeni a magyar és más nemzetiségű szorgos gyermekkezek. Két életmentő ifjú, mint a filmekben, emelvényről vigyázták a fesztivál fürdőzőit. PS