Varázslatos Marokkó 3. rész: A partik, fogadások - Amikor a delegációk minden tagja vagy csak a képviselőik jártak a hivatalokban

Megérkezésünk után alig foglaltuk el a két ágyas szobáinkat, ebédeltünk, felöltöztünk abba a viseletbe, amelybe szerettünk volna, előkerestük a Csepel és a nemzeti zászlókat, s beszálltunk a buszokba. Tudtuk, hogy felvonulunk a belvárosban, majd a Parlamentben köszöntik a 7. FIFE Fesztivál résztvevőit. De azt nem tudtuk, hogy milyen rengeteg ember kíváncsi erre, hogy 50 fős fúvószenekar áll sorfalat, amikor a Parlamentbe bevonulunk s hogy ott a királyné, a Fesztivál alapítója köszönti és ajándékozza meg az együtteseket. Mi csipkét adtunk emlékbe! A parlament falai, mennyezete, mintha csipkével lenne bevonva! A kormányzóhoz, a „megyei” polgármesterhez és a főváros főpolgármesteréhez három fős delegációk voltak hivatalosak! A kormányhivatalban állami ünnepségen is részt vehettünk a hatalmas, díszes teremben, ahol az államférfiak öltönyben, nyakkendőben állva, ülve a helyi vendégek szemet kápráztató valódi selyem viseletükben, a delegációk ugyancsak változatos viseletekben hallgatták végig a beszédeket, énekeket. A süteményeket, üdítőket, koktélokat és gyümölcsöket elsősorban a vendégek számára készítették az ünnepi asztalra. Ezek az államférfiak az előadásokat is megtisztelték! Addig nem is kezdődött el az előadás, amíg el nem foglalta a helyét az a 30-40 elegánsan fölöltözött államférfi, egy-egy hölgy is! Ezzel is demonstrálták, fontos a Fesztivál célkitűzése: a népek barátsága, ami egymás kultúrájának megismerésén alapul. Valamennyien megnéztük a nagy tiszteletben álló V. Mohammed díszes Mauzóleumát. A mecsetbe, ahol a szertartásokat rendezik, nem mehettünk be. A delegációk két tagja –kendőben és a vállat, kart takarva- bevonult a perzsa szőnyegen a szarkofágig, főt hajtott, s a hatalmas emlékkönyvbe beírta a nevét! (Az is lehet, hogy a perzsa szőnyeg marokkói, mert a bazárban rengeteg gyönyörű szőnyeget láttunk…) Emelkedett lélekkel indultunk Magyarország marokkói nagykövete, Perényi János meghívásának eleget tenni! Már látta kétszer az együttesünket, átélte a magyarok nagy sikerét! Második alkalommal, a Nemzeti Színházban! Ez után hívott meg bennünket. Bevonultunk a fogadószint elegánsan berendezett szobájába, s kis elfogódottsággal átadtuk ajándékainkat, köztük a Csepel pólót, kitűzőt, tollat, naptárt. A címerünkben látható ló módot adott a Csepel monda ismertetésére. A követ úr munkatársa a teraszra invitálta a táncoskákat, süteménnyel, üdítővel kedveskedve. A felnőtteknek pedig igazi presszó kávét főzött Mártika! Volt elég pohár is, pedig ember emlékezet óta nem járt Marokkóban, a követségen meg főleg nem, ilyen népes csoport, tudtuk meg a követ úrtól. A kellemes melegben nem lehetett ellenállni a fürdőmedencének! Fürdőruha híján sortban, pólóban, ki, miben- vette birtokba a hűsítő vízzel telt medencét, a sportos Perényi János nagykövet úr legnagyobb örömére, aki megígérte, hogy az utolsó estén is megnézi a műsort és megkeresi az Együttest! PS