Lájkold és oszd meg a Facebook oldalunkat!

2010. július 5., hétfő

PRIMORSKO

Ahogy én (mi) láttam(tuk). Beszéljenek a képek!


PRIMORSKÓ 2010.

A Csepp-Csepel Törökországban járt tagjai alig tartották meg élménybeszámolójukat a hagyományos tanévvégi családi parti után, húsz táncos, a bulgáriai Primorskó Nemzetközi Gyermek Fesztivál kívánalmainak készült eleget tenni a tanítást követő három délelőtt.
Jún.22-én délután vackolódtunk be a buszba, táncosok, szülők, barátok. Tudtuk, hogy hosszú út vár ránk, s bármilyen kényelmes is a busz, a megszokott ágyacskáinknál csak kényelmetlenebb, s ezen a magunkkal vitt kispárna sem segíthet.
Két éve is jártunk ezen a Fesztiválon, akkor huszonkét óra alatt értünk oda, most elegendőnek bizonyult tizenhat. Nem is reméltük, hogy szálláshelyeinket elfoglalva a valamikori KISZ tábor felújított épületében, már 23.-án élvezhetjük a Fekete tenger felülmúlhatatlanul kellemes homokját és nem hideg vizét.
A tizenkét nemzet negyven csoportja színes és hangos felvonulására csak másnap este került sor. Nagy kerülővel érkeztünk Primorskó főterére, utolsónak, mivel a táblánkon, melyet a rendezők adtak, Ungary szerepelt. Előttünk Ukrajna haladt. A zászlónkat már sokan messzebbről felismerték, integettek, éljeneztek. Mi hálából, el kezdtünk énekelni, s tánclépésre váltottunk.
A zászlók felvonulása és a polgármesteri köszöntő után minden együttes öt percet táncolhatott. Így is igen hosszúra nyúlt a műsor. Minket negyedikként szólítottak színpadra. Nem is bírtuk megvárni a tüzijátékot, mellyel a Fesztivál-nyitót befejezték.
Még kétszer 15-15 percet mutathattuk be ugyanezen a színpadon, a magyar tánchagyomány változatos néptánc kincsét, viseletét nagy sikerrel.
A tábor ebédlőjének teraszán minden este, két-három együttes tanította nemzetének néptánc motívumait. A mi esténken a románok kezdték meg a tánctanítást. A kolozsvári együttes erdélyi magyar táncmotívumokat tanított. A táncosok közül kevesen szólaltak meg magyarul. Utánunk az ukránok következtek. Közülük is beszélték egyen-ketten a nyelvünket. Mi a Szent Iván éji tűzugrás koreográfiáját, a legősibb moldvai tánc elemeit tanítottuk. A nap-éj egyenlőség alkalmából a Kárpát medence sok településén táncolták ugyanezt együttesek, megerősítve az együvé tartozás felemelő érzését. A román tánctanár néni ismerte ezt a koreográfiát, együtt táncoltak velünk a román fiatalok s az ukrán gyerekek.
A következő napi táncházban ugyancsak magyar beszédre lettünk figyelmesek. Bunyevác tánctanítás folyt. Szabadkáról érkeztek szerb és magyar fiatalok, akik ápolják a bunyevác hagyományokat, s bunyevác kisebbségnek tartják magukat, és Magyarországról is érkeztek magyarok, akik magyarnak vallják magukat, de küzdenek azért, hogy az ősi bunyevác kultúra, melynek saját nyelve, hagyománya van, ne tűnjön el, gazdagítsa a magyarországi kisebbségek népes táborát.
A bunyevácokkal kapcsolatos ismeretszerzés a táncház után, amikor a gyermekek már lefeküdtek, folytatódott. A téma azért is felkeltette érdeklődésemet, mert csepeli vonatkozása is van! Általános iskolai tanárom, az egykori Dózsa iskolában, Bari Etelka, könyvet írt a bunyevác ünnepi szokásokról. Nyugdíjba vonulása óta szülőfalujában, Garán él, s bunyevác szokások szerint tartja meg egyházi és naptári ünnepeinket.
A szabadkai együttes vezetőjétől kaptam egy könyvet /bunyevác nyelven íródott/ a népcsoport történetéről, s zenéjükről, énekeikről egy CD-t. Az együttes barátságos, nem fiatal vezetőjének szerb neve van, magyarul váltottunk szót, magyar, szerb, bunyevác, horvát táncokat tanít együttese tagjainak.
Ők zenekart is hoztak magukkal, akik egyszer csak a szerb népzenéről magyarra váltottak, s ismert dalokat, nótákat muzsikáltak, némelyik zenész énekelte is. Szerencsére mi is velük tudtunk tartani. Nem mondom, hogy nem lepődtünk meg azon, hogy a bolgár, szerb zenére lánctáncot járó bolgár, román, litván, ukrán, orosz, kazak, fehérorosz, szlovák felnőttek közül sokan párba rendeződtek, és csárdást táncoltak. Talán ennek hatására, valamelyest előjött a régen annyit tanult orosz nyelvismeretünk, s innentől tolmács nélkül is gondolatokat tudtunk cserélni.
A gyermekek az angol nyelvvel próbálkoztak, a tengerparton, a tábor jól felszerelt játszóterén, a fellépések előtt és után, többnyire sikerrel.
A Fesztivál záró ünnepségén, ahol a Csepp-Csepel táncosai gyönyörű sárközi viseletünkben, bemutattak Hudákné Farkas Sára AMI-s tanárunk sárközi összeállítását hatodiknak, volt idő nevet, mail címet cserélni a műsor végéig. Akkor a zászlók és együttes vezetők ismét felvonultak a színpadra, s átvették a trófeákat, okleveleket, virágot. Ők a tűzijátékot a színpadról csodálhatták. Ezt követte a véget nem érő közös lánctánc a színpadon, a színpad előtt, a főtér díszburkolatán.
Az időjárás mindvégig izgalomban tartotta résztvevőket: esik, nem esik? Végül is nem akadályozta meg a tervezett programokat: Láttuk Szozopol ősi jellegzetes faházait, megnéztünk egy freskókkal, faragványokkal, ikonokkal ékesített templomot, motorcsónakokkal kirándultunk egy érintetlen partszakaszhoz, ahol minden mennyiségben lehetett kagyló és csigaházat gyűjteni, minden nap fürödtünk a tengerben,igaz, napolajra csak az utolsó napon volt szükség, négyszer adtunk műsort, egyszer táncházat tartottunk, s még a Miss Primorsko versenyre is neveztünk: A 12 év alatti kategóriában Kriska Eszter a 32 versenyző közül elsőnek lépett színpadra, és sárközit táncolt, a 12 éven felüliek között Szommer Viki gömöri viseletbe öltözve, elénekelt egy gyönyörű dalt, mellyel nem csak a közönséget, de az együttes vezetőkből álló zsűrit is meghódította, harmadik helyezett lett./ A zsűrizés szabályainak néhány részletét a szlovák együttes vezetőjétől magyarul tudtam meg./
Ezzel a dallal Viki a kerületi ének versenyen is győzött. A Karácsony isk. ének tanárának érdeme. De az együttes sikere is sok-sok ember érdeme! Legyünk hát rá valamennyien büszkék!
A Fesztivál szervezőinek megígértük, hogy máskor is eljövünk.
Csak össze tudjanak a szülők spórolni 130 eurót a részvételi költségre /teljes ellátás/, vagy szülessenek végre olyan sikeres vállalkozók, akik áldoznak is azért, hogy Magyarországnak jó híre legyen a világban, és szülessenek széles látókörű, magyar érzületű uniós polgárok.

Mindenképpen megéri!

Köszönjük a Polgármesteri Hivatal Civil pályázatán elnyert 200 000.- támogatást, mellyel a TRT Fesztiválon, a Primorsko Fesztiválon való részvételt és a nyári tánctábort támogatta, helyesebben támogatni fogja.

1 megjegyzés:

Gyula írta...

Reméljük, még nagyon sok hasonló klassz élményben lesz részük gyermekeinknek!

Pálvölgyi Kristóf a plakáton!

Akadályverseny - Orsi

Tábor beszámoló - 6. nap

Tábor beszámoló - 5. nap

Tábor beszámoló - 4. nap

Tábor beszámoló - 3. nap

Tábor beszámoló - 2. nap

Tábor beszámoló 1. Érkezés

Hazaérkezés

Búcsú a családoktól

Piknik a Vörös folyó partján

Zelve

Felvonulás

Karaván seraj

Közös vacsora

Utchisar naplemente

Teve szikla

Városnézés

Felvonulás

Gála

Ünnepség Nevsehirben

Kaymakli

Előadás a városközpontban

Hangulat képek

Fogadás a palotában

Az elnök megajándékozása

Képek a próbáról

Erdogán köszöntője

A múzeum és a kert

Az Atatürk Mauzóleum

A szálloda

Utazás Ankarába

Látogatás a kormányzónál

Felvonulás videó

Fesztivál hangulat

Fesztivál megnyitó

Kerámia múzeum

Városnézés

Tevegelés

Göreme

Goreme

Egy fantasztikus nap

Néhány fotó...

Ismerkedés

Az együttes köszöntése

Az együttes köszöntése

Nevsehirbe érkezés

Nevsehirbe érkezés